Az értékpapírpiac az értékpapírok adásvételének, a kereslet és a kínálat összetalálkozásának a helyszíne.

Értékpapír-piaci formák

Az értékpapírpiacok fajtái:

  • 1) Az adásvétel tárgya szerint:
    • a) részvénypiac,
    • b) kötvénypiac,
    • c) állampapírpiac, stb.
  • 2) A kibocsátók szerint:
    • a) vállalati,
    • b) állami,
    • c) önkormányzati,
    • d) magán kibocsátású papírok piaca, stb.
  • 3) Az ügylet lejárata alapján:
    • a) azonnali,
    • b) határidős piac.
  • 4) A cserében részvevők közötti jogviszony szerint:
    • a) elsődleges,
    • b) másodlagos piac.
  • 5) A piac szervezettsége alapján:
    • a) decentralizált, tőzsdén kívüli piac;
    • b) pulton keresztüli, OTC piac;
    • c) koncentrált piac.

Decentralizált vagy tőzsdén kívüli értékpapírpiac esetén az adásvétel földrajzilag szétszórt helyen történik. Itt nincsenek szigorú bekerülési szabályok, s a résztvevők maguk állapítják meg a szerződés feltételeit. A szervezettség hiánya miatt a tranzakciós költségek alacsonyabbak, viszont kevésbé állnak rendelkezésre információk is. Elsősorban az intézményi befektetők vannak jelen e piacokon, akik saját szervezeti háttérrel rendelkezve kevésbé igénylik a közvetítést, s vonzza őket az alacsony jutalék.

A pulton keresztüli vagy OTC piac a szervezettségnek már egy magasabb fokát képviseli. Bankközi, számítógépes hálózatokon keresztül működő piacot jelent. A befektetők ezen a piacon közvetítőkön keresztül tudnak részt venni, a megbízást a piac közvetlen résztvevői (a közvetítők) a „pulton keresztül” az ügyfelektől kapják. A megbízást az értékpapír-piaci közvetítő cég számítógép és telefon segítségével hajtja végre. A közvetítők on-line számítógépes kapcsolatban állnak egymással, s egy erre a célra kifejlesztett rendszer segítségével üzletelnek. Ezt a piacot – bár nem szabályozott – csak a rendszerbe belépő, a kereskedés feltételeivel rendelkező szereplők vehetik közvetlenül igénybe. Az árfolyamok a kereskedők alkujában alakulnak ki, pillanatról-pillanatra. Az OTC piaci kereskedés előnye, hogy gyors és olcsó. A rendszer komoly információs bázist is biztosít.

A koncentrált piac lényege, hogy földrajzilag egy helyre vonja össze a kereskedést, a piac szereplőit. Változatai:

  • Aukció vagy árverés: kizárólag a keresletet koncentrálja, a vevőket hívja össze. Egyedi termékek (műkincsek, régiségek, stb., valamint diszkont állampapírok) piaca. A vevő megtalálása mellett nagyobb feladat az áru árának megállapítása, amely licitálással alakul ki.
  • Tender: ez csak a kínálatot koncentrálja. Egy vevő fordul pályázat kiírása útján a potenciális eladókhoz, hogy a számára lehető legkedvezőbb feltételekkel valósulhasson meg a tranzakció. Főképp a beruházási piacon használatos forma.
  • Tőzsde: koncentrálja mind a keresletet, mind a kínálatot. Utóbbi koncentrációjára persze csak olyan áru esetén valósulhat meg, amiből több egyforma létezik: a tőzsde egynemű, homogén tömegáruk piaca. Likvid piacot biztosít a tőzsdei áru számára, s eközben tökéletes (sok piaci szereplő értékítéletén alapuló) piaci árat képes kialakítani. Mindez persze a szervezettség, a szabványosítottság magas fokával jár együtt. A tőzsdére csak a megbízható vállalatok papírjai kerülhetnek be – a szigorú előírások a befektetések biztonságát szolgálják. Lényeges a tőzsde információs központ feladata is.

A pénzügyi piacok szabályozása

A hazai pénzügyi piacot, s így az értékpapírpiacot szabályozó legfontosabb törvények: értékpapírtörvény, hitelintézeti törvény, törvény a gazdasági társaságokról.

A pénzügyi, s így az értékpapírpiac felügyeleti szerve hazánkban az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF). Főbb feladatai:

  • A pénz- és tőkepiaci tevékenységek folytatásának engedélyezése.
  • A törvényi előírások betartásának ellenőrzése.
  • A hiányosságok és szabálytalanságok szankcionálása: intézkedések, bírságok.

Az értékpapír-piaci szabályozás kiemelt területe az információszolgáltatás. A kibocsátó és forgalmazó cégek információszolgáltatási kötelezettségének három pillére:

  1. A tájékoztató: a nyilvánosan kibocsátásra kerülő értékpapírokkal kapcsolatosan kell készíteni, elsődleges célja a befektetők informálása (a kibocsátó cég bemutatása, tevékenységének elemzése, a bevezetés adatai…).
  2. Rendszeres éves jelentés: a tájékoztató kibocsátása óta eltelt időszakról évente kell készíteni (a gazdálkodás, a pénzügyi helyzet bemutatása…).
  3. Rendkívüli információszolgáltatási kötelezettség: a forgalmazott értékpapír hozamát, értékét befolyásoló változások bejelentése (rendkívüli események…).