A passzív bankműveletek elsődleges célja olyan mértékű és szerkezetű források biztosítása az üzleti bankok számára, amelyek alapján képesek kielégíteni – mind nagyságát, mind szerkezetét illetően – ügyfeleik hitel- vagy pénzigényét. Általában véve a bankok forrásaikat betétek gyűjtése, hitelek igénybe vétele, értékpapír-műveletek, valamint tőkeemelés és tartaléknövelés útján bővíthetik.

Számlanyitás, betétgyűjtés; pénzalapok és alapítványok kezelése

A forrásszerzés leginkább elterjedt és méreteiben is legjelentősebb módja a számlák nyitása és vezetése az ügyfelek részére, valamint betétek elfogadása azoktól. A gazdasági alanyok ui. tevékenységük során bevételekre tesznek szert, illetve kiadásokat teljesítenek, bevételeik egy részét pedig hosszabb-rövidebb ideig pénz formában tartják. Az előbbi két funkciót, vagyis a pénzforgalmat a bankszámlákon keresztül bonyolítják le, míg megtakarításaikat betétekben (betétszámlákon) tartják.

Funkciójuk szerint a bankszámlák a következő főbb csoportokba oszthatók:

  • pénzforgalmi,
  • folyó-,
  • betét-,
  • letéti számlák.

A pénzforgalmi és a folyószámlák között az a különbség, hogy míg előbbi az ügyfelek és a bank közvetlen kapcsolatára helyezi a hangsúlyt, utóbbinál a gazdasági alanyok egymás közötti jogviszonya az elsődleges. A betétszámlák pénzbeli megtakarításokat tartalmaznak, a letéti számlák pedig főként (dematerizált) értékpapírokat tartanak nyilván.

Az ügyfelek szempontjából a számlák lehetnek:

  • közületi – vállalatok, vállalkozások, intézmények, önkormányzatok, stb.,
  • magán – lakosság, külföldiek, stb.

A lekötés módját tekintve a betétek

  • látra szólóak – a betéttulajdonos azonnal hozzájuthat pénzéhez,
  • határidősek – a rendelkezés korlátozott, lekötési, illetve felmondási időhöz, vagy kamatkonzekvenciákhoz kötött.

A lekötés idejének szempontjából megkülönböztetünk

  • rövid lejáratú (1 éven belüli lejáratú),
  • középlejáratú (1-5 éves időre szóló),
  • hosszú lejáratú (5 évre, vagy annál hosszabb időre szóló) lekötött betéteket.

Az ügyfelek nyithatnak számlát vagy elhelyezhetnek betétet hazai, vagy külföldi pénznemben.

Az ügyfelek számlái és betétei vezetésének következményeként egyrészt megteremtődnek a modern, bankszerű fizetési forgalom lebonyolításának lehetőségei, másrészt egyenlegeik hosszabb-rövidebb ideig tartó pénzfelhalmozást vagy pénzkészletet fejeznek ki, amelyek az üzleti bankok számára forrásként figyelembe vehetők.

Bár funkcióik eltérőek, mégis a betétekéhez hasonló a szerepük az üzleti bankoknál elhelyezett pénzalapoknak és alapítványoknak. Mivel ezek általában hosszabb időszakra vonatkozó pénzkezelést igényelnek, a bankok igyekeznek forrásként való megszerzésükre. E „betétek” rendszerint tartósak, így kihelyezésre különösen alkalmasak.

Értékpapír-kibocsátás

A forrásgyűjtés egyre terjedő módját jelenti az üzleti bankok saját értékpapírjainak kibocsátása. Míg a számlavezetés és a betétgyűjtés nélkülözhetetlenné teszi az üzleti bankok és az ügyfelek közvetlen kapcsolatát, addig az értékpapírok kibocsátásával a bankok ügyfélkörén kívül eső pénzforrásokat is meg lehet célozni.

A bankok forrásszerzés céljából általában részvények (alaptőke-emelés), kötvények és záloglevelek formájában bocsátanak ki értékpapírokat. (Az értékpapírok részletes tárgyalását lásd később.)

Jegybanki refinanszírozási hitel igénybe vétele

Az üzleti bankok – forrásaik alakulásának függvényében – hitelezési tevékenységük fenntartása vagy bővítése érdekében, esetleg kihelyezéseik miatt keletkezett forráshiányaik esetén hitelt vehetnek igénybe a bankrendszertől. Ha ezt a jegybanknál kezdeményezik, akkor jegybanki refinanszírozásnak nevezik, ha pedig a bankrendszer egyéb tagjaitól, akkor bankközi hitelfelvételnek.

A jegybanknál elérhető refinanszírozási hitel formái:

  • Forráskiegészítő hitel: a kihelyezések következtében fellépő tőkehiány pótlására.
  • Tevékenységbővítő hitel: az üzleti bankok hitelkihelyezéseinek növelése érdekében. A jegybank rendszerint meghatározott mértékben teljesíti egy-egy üzleti bank ilyen igényét, az átfogó mennyiségi hitelszabályozás keretében.
  • Nemzetközi forrásokat közvetítő hitel: a szelektív refinanszírozás sajátos formája. A külföldi hitelezők egy része kevésbé tartja kockázatosnak a jegybanknak történő hitelnyújtást, mintha az üzleti bankok számára közvetlenül tenné azt. E hitelek közvetítésével a jegybank erős szelekciót érvényesíthet, mivel előírja azokat a feltételeket, amelyeket az igénylőknek teljesítenie kell.

Váltók viszontleszámítolása

Az üzleti bankok kezdeményezhetik a náluk levő, leszámítolt váltók újbóli leszámítolását a jegybank által. A váltók viszontleszámítolása a monetáris szabályozás egyik fontos eszköze, de a bankok egymás között is kezdeményezhetik a viszontleszámítolást. E tekintetben az üzleti bankok között is kialakulhat bizonyos hierarchia a kisebb, közepes és jelentősebb bankok között.

Értékpapír fedezetű hitelek

A jegybanktól értékpapír-fedezet mellett is kérhető hitel. Az értékpapír ebben az esetben tulajdonképpen zálog funkciót tölt be. Az értékpapír névértéke vagy árfolyama rendszerint meghaladja a nyújtott hitel összegét. Ezt a tevékenységet értékpapír-lombardhitel felvételnek nevezik, s a forrásszerzés egyik módozatát jelenti.

Bankközi hitelfelvétel

Az üzleti bankok nemcsak a jegybankhoz fordulhatnak hitelért, de egymáshoz is. Igaz, a bankközi hitelezést kemény törvényi korlátok szorítják keretek közé, szerepe mégis egyre nő.

A bankok azért veszik igénybe a bankközi piacot, hogy rövid lejáratú, átmeneti likviditási problémáikat áthidalhassák. A gyakorlatban kialakult bankközi hitelfelvétel az ún. napi pénz. Ez általában 1-3 napos likviditási nehézségek áthidalását teszi lehetővé, különösen akkor, amikor a bankok fizetési kötelezettségei egy-egy napra koncentrálódnak (pl. az ügyfelek tömeges kifizetéseinek esedékességekor…).

Nemzetközi közvetlen hitelfelvétel

Az üzleti bankoknak – a jegybank által közvetített hiteleken túlmenően – módjuk van közvetlenül is részt venni a nemzetközi hitelkapcsolatokban, a következő formákban:

  • Kötvénykibocsátás: technikailag hasonló módon bonyolódik, mint hazai formája.
  • Direkt hitelfelvétel: a bankok a kamatszínvonal függvényében hitelt helyeznek ki egymáshoz, vagy hitelt vesznek igénybe egymástól.
  • Betételhelyezés: főleg akkor alkalmazzák, amikor hitelezés nem vehető igénybe (lényegében ez is hitelezés…), vagy egyéb üzleti megfontolásból (pl. akkreditív telepítése, a forgalom irányítása…).

Tőkeemelés

A banktevékenység tartós bővülésének, illetve az erre irányuló törekvésnek természetes következménye, az előírt eladósodottsági mutató (saját és idegen tőke aránya) miatt pedig esetenként kötelező a saját tőke emelése. Mivel az üzleti bankok túlnyomó hányada részvénytársasági formában működik, a saját tőke emelése általában új részvények kibocsátásával valósul meg.