A tőzsde mint információs centrum

A tőzsdei árfolyam

A tőzsde az üzletkötés során kialakult árakon keresztül információkat is ad. Az információkat az árfolyamok (a tőzsdén forgalomba kerülő áruk kereslet és kínálat során kialakuló árai) közvetítik:

• Tükrözik a gazdasági szereplők értékítéletét a kereskedés tárgyáról, illetve a kibocsátó vállalatról.
• A tendenciák irányadók a befektetési döntésekhez.
• Segítik az áruk, befektetések, vállalatok piaci értékelését.
• A gazdasági tervek, kalkulációk alapját képezik.
• Minősítik a kibocsátó vállalatot, segítik a döntések megalapozását.
• Mintául szolgálnak a tőzsdén kívüli kereskedelem számára.
• A tőzsdei hangulat tükrözi a makrogazdasági folyamatokat is.

A tőzsdei árfolyamok típusai megállapításuk szerint:

• 1) Hivatalos: a tőzsdén bevezetett cikk tőzsdén kialakuló ára.
  • a) Tényleges: amelyen üzletkötés történt.
    • i) Prompt: azonnali.
    • ii) Termin: határidős.
    • iii) Likvidációs: nem áruszállítással teljesítendő határidős ügyletek felszámoláskor a tőzsdén érvényes prompt árfolyam.
  • b) Névleges: mesterségesen kialakított.
• 2) Nem hivatalos: nem tőzsdei áru, vagy nem tőzsdén tett kötés ára.

A jegyzés időpontja szerint az árfolyam:

1. Nyitó: a nyitás időpontjában rögzített.
2. Záró: a zárás időpontjában rögzített.
3. Napi közép: a napi kötések legmagasabb (maximum ár) és legalacsonyabb (minimum ár) áraiból számított számtani átlag.

Kialakulása szerint az árfolyam lehet:

1. Kínálati: adott időpontban ezen az áron lehet a tőzsdén vásárolni.
2. Keresleti: ezen az áron lehet eladni.
3. (Marge: a fenti kettő különbsége – élénk piacnál kicsi, lanyha piacnál nagy.)

A tőzsdei árfolyamok irányzatai:

• Emelkedő árirányzat: hossz tendencia, élénk piac.
• Csökkenő árirányzat: bessz tendencia, lanyha piac.
• Stagnáló árfolyamok.

Az árfolyamok regisztrálását, megállapítását és közlését árfolyamjegyzésnek hívjuk.

A BÉT árfolyam-kategóriái: nyitó, záró, minimális, maximális, átlag. Az átlagárfolyam (A_s) az adott értékpapírra vonatkozóan, a megkötött ügyletek volumenével súlyozott egyedi árfolyamok számtani átlaga:

A_s = ∑[A_i * S_i] / ∑[S_i], ahol:  

• A_i – a súlyozandó árfolyamok,
• S_i – az egyes árfolyamokhoz tartozó mennyiségek,
• i = 1,…, n – a napi kötések száma.

Tőzsdei indexek

A tőzsdei indexek az adott tőzsdék, piacok általános trendjeit mutatják. Eredeti szerepük: a részvénypiacok egészének, vagy egy részének alakulását jellemző statisztikai mutatók. E szerep mára kiegészült a következővel: határidős kereskedés a tőzsdeindexszel (általában kockázatkezelés érdekében). Utóbbi előnyei: „általános áru”, nem kell hozzá tényleges portfoliót kialakítani, a várakozások realizálása nem érinti az azonnali piacot, bekapcsolódhatnak a kis hitelképességű szereplők is.

A világon manapság több száz tőzsdeindexet számolnak, különböző módszerek alapján. Példaként a BÉT indexének (BUX) számítási eljárását mutatjuk be. A BUX – sok más indexhez hasonlóan – az indexkosárban szereplő vállalatok piaci értékének (piaci átlagár * törzsrészvények mennyisége) változását tükrözi. Az indexkosár egy elméleti, ún. piaci portfoliót jelképez, az összpiacra jellemző értékpapír-struktúrát modellezve. Az index ennek az értékpapírcsomagnak az értékbeli változását mutatja a bázisidőponthoz képest.

A BUX indexkosara változó számú (maximum 25) papírt tartalmaz. E kosarat évente kétszer vizsgálják felül. Szigorú feltételrendszer szabályozza, hogy mely társaságok kerülhetnek be a kosárba. E feltételek minimumküszöböket szabnak meg a részvénysorozat név- és árfolyamértékének nagyságára, a papírra kötött üzletek számára, a forgási sebességre és a forgalomra (nagyság, összesből részesedés) vonatkozóan. Az egyes társaságok kosárbeli súlya felvételkor maximum 15% lehet. A feltételek hivatottak biztosítani, hogy a piacot reprezentáló indexkosárba a leglikvidebb, és tőkeerejüket tekintve a legnagyobb cégek papírjai kerüljenek be.

A BUX adott pillanatra vonatkozó értéke a kosárban szereplő részvények pillanatnyi árfolyama és bázisára hányadosainak, bizonyos együtthatókkal korrigált, súlyozott átlaga. A számítási képlet:

BUX_t = K * 1000 * ∑[p_it * q_it * D_i] / ∑[p_i0 * q_it], ahol:

• BUX_t – a t időpontban számított BUX érték,
• i = 1,…, n – az indexben szereplő részvénysorozat,
• p_it – az i-edik részvénysorozat részvényének utolsó kötési ára,
• p_i0 – az i-edik részvény kosárba vétel előtti napi átlagára (bázisár),
• q_it – az i-edik részvénysorozat kosárba bevezetett részvényeinek száma,
• K – az index összemérhetőségét biztosító tényező, amelyet a kosár összetételének változtatásakor módosítanak,
• D_i – az árfolyamban az osztalékfizetéskor bekövetkezett változást korrigáló tényező (értéke minden év szept. 30-án visszaáll 1-re).

D_i = (p_it(ex) + d_i) / p_it(ex),

ahol:

• p_it(ex) – az egyes részvénysorozatok részvényeinek aznapi nyitóára, amikor a tőzsdei forgalomban először forognak osztalékszelvény nélkül,
• d_i – az i-edik részvény egységére eső osztalék mértéke.

A határidős kereskedés folytonossága érdekében az index értékét a kereskedés ideje alatt 5 másodpercenként frissítik.