A záloglevél olyan kamatozó értékpapír, amely hosszúlejáratú, telekkönyvileg bebiztosított jelzáloghitellel van fedezve. A kötvény rokona annak tekintetében, hogy kölcsönügyletről kiállított értékpapír, amelyben az adós a nagyközönséghez fordul, rendszerint jelentős összegű finanszírozási igényének kielégítésére. Kettőjük között a legfőbb különbség az, hogy a záloglevél – az adós tartozásának fedezeteként – ingatlanra vonatkozó zálogjogot testesít meg. E garancia azért szükséges, mert záloglevél főleg az ipari és mezőgazdasági tárgyi eszközök hosszú távú finanszírozási forrása.

Zálogleveleket csak erre feljogosított pénzintézetek (jelzálog-hitelintézetek, földhitelintézetek) bocsáthatnak ki. A záloglevélben megtestesülő követelés biztosítékát a lekötött ingatlanon kívül a pénzintézet garanciája adja.

A folyamat lényege: a pénzintézet kölcsönt nyújt az adósnak; e kölcsön fedezete valamely ingatlan; a pénzintézet – hogy a jelzáloghitelek nyújtásához szükséges forrást megszerezze – záloglevelet bocsát ki, ezáltal maga is adóssá válik. Végső soron közvetítéssel a záloglevelek vásárlói nyújtanak kölcsönt az ingatlan tulajdonosának. A pénzintézet nyereségét a hitelek után kapott, és a záloglevelek után fizetett kamatok különbsége, illetve az adásvételnél elért árfolyamkülönbség adja.

A záloglevél biztonságos befektetési forma. A kamat (általában fix, de változó is lehet) a mindenkori tőkepiaci viszonyokhoz igazodik. Lejárati ideje jellemzően 5-25 év.

A záloglevél közforgalmú okirat, tehát tőzsdei forgalomban is szerepelhet. Forgalomképességük növelése érdekében a bankok általában bevezetik őket a tőzsdére.