A kötvény kibocsátásával és értékesítésével az adós beruházási célok finanszírozására, általában hosszúlejáratú pénzügyi kötelezettséget vállal, s ennek eredményeképp likvid pénzeszközökhöz jut. Ez a kötelezettség a kötvényen feltüntetett összeg (névérték), a meghatározott kamat, és az egyéb vállalt szolgáltatások megjelölt időben és módon történő fizetésére, illetve teljesítésére irányul. A kötvény tulajdonosa a kibocsátó cég üzletvitelébe beleszólási joggal nem rendelkezik.

Törlesztés és kamat

A kötvény jogi formáját tekintve kölcsön: a kötvény névértékét a kibocsátó legkésőbb lejáratkor köteles visszafizetni (kivéve az örökjáradék kötvényt).

A törlesztés főbb módozatai:

  • lejáratkor egy összegben;
  • a futamidő alatt azonos időszakonként, egyenlő vagy különböző részletekben;
  • bizonyos türelmi idő után azonos időszakonként, egyenlő vagy különböző részletekben;
  • sorsolással (nyereménykötvény).

A kötvény általában közép-, vagy hosszúlejáratú hitelforma. Lejárati ideje a kibocsátástól számítva 3-25 év között ingadozik. A lejárat előtt a kibocsátónak visszavásárlási kötelezettsége nincs, így a szerzett kölcsön tartós forrásnak számít. (A gyakorlatban a forgalmazó vállalhat visszavásárlási kötelezettséget, ez azonban a kibocsátót nem érinti, mert a tranzakció a másodlagos forgalomban történik.)

A kötvény kamatozó értékpapír. A kamatot a kibocsátó állapítja meg a kötvény névértékének százalékában, jellemzően éves futamidőre vonatkoztatva. A fix kamatozású kötvényeknél az előre megállapított kamatláb az egész futamidő alatt változatlan. Ezekre a kötvényekre általában évente egyszer, esetleg kétszer fizetik a kamatokat. Előfordul a lejáratkor történő egyösszegű kamatfizetés, vagy a kamat nyereményként való kisorsolása is.

A változó kamatozású kötvények esetén a kamatszintet valamilyen gazdasági változóhoz kötik: a bankközi kamatlábak, vagy a gazdálkodó eredményességének (eredmény, osztalék, stb.) függvénye a kamat. Gyakori az a megoldás is, hogy a kamatnak a változó rész mellett fix összetevője is van.

További speciális kamatozású kötvényfajták:

  • kamatos kamatozású: a lejárat végén fizet, méghozzá az alapösszeg a kamatos kamatszámítással nyert kamatokkal együtt, egy összegben kerül kifizetésre;
  • progresszív kamatozású: előre megállapított, de évente progresszíven emelkedő mértékű kamatokat alkalmaz,
  • degresszív kamatozású: az előző ellentéte, általában csökkenő infláció mellett alkalmazható;
  • kamatszelvény nélküli (zéró kupon): a kamattal csökkentett diszkont árfolyamon vásárolható meg, a lejáratkor a névértéket fizeti.

Jogi forma, kibocsátás

A kötvény vagyonjogot megtestesítő (kamatozó), forgalomképes, azaz átruházható okirat. Legtöbbször bemutatóra szól, tehát szabadon átruházható. A névre szóló változat inkább az egyéb szolgáltatást (pl. telefonvonal kiépítése) is biztosító fajtáknál gyakori, a szolgáltatási kötöttségek miatt.

A kötvény előállítható nyomdai úton, vagy dematerizált formában. Szigorú alaki kellékekkel rendelkezik, amelyeket a kötvényről szóló törvényerejű rendelet rögzít, pl.: a kibocsátás célja, a kibocsátó megnevezése, kötvénytípus megjelölése, névérték, a kamatfizetés és a törlesztés módja, futamidő, esetleges átruházási korlátok, kötelezettségvállalások, a kiállítás helye és napja, a kibocsátó aláírása, stb.

A kötvénykibocsátásra jogosult szervek:

  • állam,
  • központi költségvetési szervek,
  • önkormányzatok,
  • pénzintézetek,
  • jogi személyiségű gazdálkodó szervezetek.

A kibocsátás lehet zárt-, vagy nyíltkörű. Előbbi esetben a kibocsátó adott befektetői kört keres meg, főképp intézményi befektetőket, vagy a saját munkavállalóit. Fontos kikötés ebben az esetben a névre szólóság.

Nyilvános kibocsátásnál a befektetők köre előre nem ismert, a kibocsátó hirdetés során fordul a nagyközönséghez, és jegyzés során írja össze vásárlási igényeiket. A kibocsátást megelőzi a tájékoztató közzététele, az értékpapír-forgalmazó megbízása, és a kibocsátási terv elkészítése. Ez utóbbi az alapvető kellékek mellett egyéb információkat is kell, hogy tartalmazzon, pl.: a kibocsátás teljes összege, címletek, pénzügyi fedezet, szándékolt vásárlói kör, stb.

A kibocsátás megtervezése alapos gazdaságossági számítást jelent, amelyben összevetik a kötvénykibocsátás és az egyéb finanszírozási formák – főképp bankhitel – előnyeit és hátrányait. A vizsgálati szempontok a következők:

  • a folyósítás ütemezése;
  • lejárati idő;
  • a törlesztés kezdete, ütemezése;
  • a kölcsönforrás ára = kamat;
  • járulékos költségek, stb.

Általában a kötvénykibocsátás – a törlesztési feltételek különbözősége miatt – kedvezőbb az azonos kondíciójú bankhitelnél.

Kötvényfajták

A kötvény fajtái:

  • 1) Előállítása, megjelenése alapján:
    • a) nyomdai úton előállított,
    • b) dematerizált.
  • 2) Forgalomképesség alapján:
    • a) névre
    • b) bemutatóra szóló.
  • 3) Kamatozás szerint:
    • a) fix,
    • b) progressziv,
    • c) degresszív,
    • d) változó,
    • e) kamatos kamatozású,
    • f) zéró kupon,
    • g) nyereménykötvény.
  • 4) Futamidő szerint:
    • a) lejárattal rendelkező,
    • b) örökjáradék kötvény.
  • 5) Kibocsátója alapján:
    • a) állami,
    • b) önkormányzati,
    • c) pénintézeti,
    • d) vállalati.

Árfolyam

A kötvény általában szilárd, kiszámítható jövedelmet biztosít, kockázata alacsony. Ez azonban inkább csak a klasszikus, fix kamatozású fajtákra igaz, amelyek árfolyama – a rögzített jövedelmek miatt – stabil, a névértéktől csak kis mértékben tér el. Az újabb konstrukciók árfolyama viszont a piaci kamatlábak, illetve a gazdálkodás eredményességének függvényében ingadozik, így annak kockázata megnő. Persze ez azzal is járhat, hogy a jövedelmezőség a klasszikus formával szemben többszörös is lehet.

A kötvény elméleti árfolyamát a benne foglal kötelezettségek, azaz a jövőben várható pénzáramok jelenértéke adja. A kötelezettségek az értékpapírban jól meghatározottak (névérték, kamat, törlesztés). Ez bizonyos feltételek mellett a változó kamatozású formára is igaz, hiszen a pénzügyi és gazdálkodási mutatók alakulásának jó része előre prognosztizálható.

Az értékpapírok jelenlegi elméleti árának megállapítására a jelenérték-számítást használjuk:

PV = Σ[Ci / (1+r)i], ahol

  • PV – jelenérték, elméleti árfolyam,
  • Ci – az i-edik időpontban esedékes pénzáram,
  • r – hasonlító hozam, az alternatív befektetések kamatlába, vagy az átlagos piaci kamatláb.

A gyakorlatban nagyon ritka, hogy a kötvénytulajdonos épp a kamat, illetve a névérték kifizetésének pillanatában akarja értékesíteni a kötvényt. Valószínűbb, hogy a futamidő alatt, két kamatfizetés között történik a kötvény árazása. Ilyenkor az ún. nettó árfolyamot korrigálnunk kell a azzal az összeggel, amely a legközelebb esedékes kamat azon része, ami az utolsó kamatfizetés óta eltelt időre arányosan megilleti a kötvénytulajdonost. A periódusra eső kamat időarányos része az ún. felhalmozott kamat. Kiszámítása éves kamatfizetés és éves kamatlábak mellett:

fk = (k * (n/365)) * névérték, ahol

  • fk – felhalmozott kamat,
  • k – nominális kamatláb,
  • n – az utolsó kamatfizetés óta eltelt napok száma.

A nettó árfolyam és a felhalmozott kamat összege a bruttó árfolyam. Minél közelebb kerülünk az esedékes kamatfizetés időpontjához, annál nagyobb kamat halmozódik fel a kötvény árfolyamában. A kamatfizetés napján, de még a fizetés előtt a nettó és a bruttó árfolyam különbsége egyenlő az esedékes kamat összegével, a kamatfizetés utáni időpontban pedig a két ár éppen megegyezik.

A kötvény árfolyamát általában százalékos formában szokás megjelölni:

      kötvény árfolyama (P) = (PV / névérték) * 100.

A kötvényhozamok fajtái:

  1. Névleges kamat: a névérték százalékában fejezi ki az éves kamatfizetés nagyságát:

    CR = C / névérték, ahol C – éves kamatfizetés.

  1. Szelvényhozam: a névleges kamatláb és a piaci nettó árfolyam hányadosa:

    CY = C / P, ahol P – a kötvény nettó árfolyama.

  1. Egyszerű lejáratig számított hozam: a szelvényhozam és a lejáratig számított árfolyamnyereség vagy -veszteség egy évre vonatkozó része:

    SYTM = CY + ((névérték – P) / n) / P, ahol n – a lejáratig hátralevő évek száma.

  1. Lejáratig számított hozam: a kötvény belső megtérülési rátája a piaci (bruttó) árfolyam és a hátralevő pénzáramok alapján számítva:

    P = Σ[Ci / (1+YTM)i], ahol P – bruttó kötvény-árfolyam, Ci – az i-edik időpontban esedékes pénzáram.