A pénzügyi piac fogalma, feladata

A pénzügyi piac a pénz cseréjének helyszíne, a pénz cseréjének közvetítésében szerepet játszó szereplők (egyének és intézmények), pénzügyi eszközök, mechanizmusok, valamint törvények, szabályozók és szokásjogok összessége.

Elsődleges feladata a gazdaságban keletkező szabad pénzeszközök (szélesebb értelemben vett megtakarítások), tőkék eljuttatása a felhasználókhoz. A felhasználók ui. keresletet támasztanak a megtakarítók jelenleg rendelkezésre álló, azaz jelenbeli pénzére, a megtakarítók pedig jelenlegi pénzt kínálnak a felhasználók jövőbeli pénzéért. A pénzügyi piacon tehát különböző időpontbeli pénzek cserélnek gazdát.

A pénzügyi szektor közvetítő szerepe

A közvetítőrendszer szerepét illetően a tőkeáramlás két formáját különböztetjük meg:

  1. Közvetlen tőkeáramlás: a megtakarítás közvetlenül cserél gazdát a végső felhasználó jövőbeli pénzével, azaz az ő fizetési ígéretével, pl. valamely értékpapírral. A különböző értékpapírok szabványosításának köszönhetően a megtakarító és a felhasználó igényei könnyen megfeleltethetők egymásnak, így csak összetalálkozásukat kell elősegíteni. Ezt segíthetik elő az értékpapír-piaci közvetítők, az ügynökök (dealerek, brókerek).
  2. Közvetett tőkeáramlás: a megtakarításokat először egy közbeeső intézménynek össze kell gyűjtenie, hogy azokat a végső felhasználók nagyságrendre, kockázatra, lejáratra és likviditásra vonatkozó igényei szerint átalakítva továbbadja.

A közvetítő intézmények a következők:

  • Kereskedelmi bankok: a legszélesebb profilú pénzügyi intézmények, amelyek a bankügyletek szinte mindegyikével foglalkoznak (lásd a korábbi fejezeteket).
  • Betéti intézetek: a megtakarításokat hosszúlejáratú hitelforrásokká alakítják (pl. lakásépítést finanszírozó takarékpénztárak…).
  • Biztosítók, nyugdíjalapok: fő funkciójuk, hogy az általuk összegyűjtött pénzalapjukból kártérítéseket fizessenek, illetve nyugdíjat folyósítsanak ügyfeleiknek. Alapfeladatuk minél színvonalasabb ellátásához viszont az kell, hogy az általuk összegyűjtött tőkét biztonságosan és jövedelmezően befektessék. A nyugdíjalapok bevételei és kiadásai, ezáltal szabad pénzeszközei hosszú távon is nagy pontossággal számszerűsíthetők, így lehetőségük nyílik hosszú lejáratú és nagy hozamú befektetésekre, elsősorban vállalati kibocsátású kötvények és részvények vásárlására is.
  • Befektetési társaságok és alapok: arra specializálódnak, hogy az értékpapírt vásárolni szándékozók sok kis tőkéjét összegyűjtsék abból a célból, hogy az így összegyűlt megtakarításokat nagy szakértelemmel, pontos információkkal, kis tranzakciós költségek mellett, jövedelmezően befektessék. Portfoliójukat úgy alakítják, hogy a kockázatokat megosztva a lehető legnagyobb jövedelmet realizálják. Az ügyfelek a társaság által elért jövedelemből befektetéseik (befektetési jegyeik) arányában részesülnek.
  • Finanszírozási társaságok: forrásaik értékpapír-kibocsátásból és kölcsöntőkéből származnak. Az így szerzett tőkét kis összegű, zömmel rövidlejáratú fogyasztási vagy üzleti célú hitelek nyújtására fordítják.
  • Egyéb közvetítő pénzintézetek: állami hivatalok, intézmények, brókercégek, jelzálogbankok, lízingtársaságok.

A pénzügyi piac eszközei

A pénzügyi piacon zajló cserében jönnek létre, a megtakarítás ideiglenes átadásakor, formájukat tekintve értékpapír, utalvány, szerződés, vagy egyéb jogi dokumentum alakjában. A pénzügyi piac legfontosabb eszközei a különféle értékpapírok (részletesebben lásd később).

A pénzügyi piacok csoportosítása

  • Időbeliség szempontjából: pénzpiac és tőkepiac. Előbbibe a rövid lejáratú (egy éven belüli), utóbbiba a hosszabb lejáratú (egy éven túli) vagy lejárat nélküli ügyletek tartoznak.
  • A kibocsátás alapján: nyílt és zárt piac. Előbbi esetében a pénzügyi eszközök értékesítése nyilvános kibocsátással, utóbbinál zártkörű forgalmazással történik.
  • A piac funkciója alapján: elsődleges és másodlagos piac. Előbbinél a pénzügyi termék közvetlenül a felhasználótól, tehát a kibocsátás során kerül a megtakarítóhoz, utóbbinál már közvetítéssel, azaz másodkézből, egy olyan befektetőtől, aki korábban jutott hozzá.
  • Az ügyletek esedékessége szerint: azonnali és határidős piac. Az azonnali vagy prompt piac jellemzője, hogy a szerződéskötéssel egyidejűleg megtörténik a teljesítés is. A határidős vagy termin piac olyan ügyletek lebonyolításának színtere, amelyeknél a szerződéskötéstől időben külön válik a teljesítés (amely valamely jövőbeli időpontban válik esedékessé). A határidős piac szereplőit gyakran az elérhető spekulációs nyereség, illetve a kockázatkezelési szándék motiválja.
  • A pénzügyi eszköz jellege alapján: kiemelhető az értékpapírpiac, amely az értékpapírok adásvételének a helyszíne. Ez a piac is lehet elsődleges vagy másodlagos, azonnali vagy határidős, nyílt és zárt.